Paranoia és egocentrizmus

Fairy barátunk a facebook-on Fairy Geocaching „közösségében” sírta tele virtuális párnáját legutóbb írásaim miatt. Már az is röhejes, hogy valaki önmagáról nevez el egy közösséget, az meg hatványozza az élményt, hogy önkritikus felütéssel teszi mindezt!

Paranoia és egocentrizmus: pontosan, F. személyiségzavarát ennél vegytisztább precizitással nehéz lenne meghatározni! A példaként felhozott cikk főszereplője, Gulyás Marci valóban ugyanezt a magamutogató trendet képviseli azzal a különbséggel, hogy amíg Marcink egoizmusának díszlete az utcai politizálás, addig Fairyé a geoládázás. Elég megnézni egy geoláda oldalát: nincs olyan, ahol ne pózolna szelfizve (csak hogy tudjuk, a szelfi azon idióták fegyvere, akik képtelenek elsajátítani az önkioldó működési elvét, nem ismerik az állványt és/vagy nincs partnerük, aki lefotózza őket). A geoláda rejtése nem más, mint a szerencsétlen nárcizmus és bizonyítási kényszer materializálódása, így az sem véletlen, hogy Fairy-nek esze ágában sincs empátiát mutatni a többi játékossal szembe, hiszen a játékostársak számára nem társak, sokkal inkább eszközök. Klasszikus orvosi eset: a nárcisztikus viselkedési zavar klinikai definíciójának maximálisan megfelel, hasonló mértékben, mint az említett cikk főhőse, Gulyás Marci.

Az ilyen lelki beállítottságú személy saját tetteinek mindig óriási jelentőséget tulajdonít, másokat mélyen lenéz, megvet, a legkisebb sérelem hatására is könnyen robban, gyakran sajnáltatja magát, közel áll hozzá az áldozat szerep, saját hibái nem léteznek, mindig, minden helyzetben valaki vagy valami más a hibás. Van némi áthallás a Tündérvadászok megjelenése és a figyelemhiány feldolgozása közt, ugye? De menjünk tovább!

Tovább részletezve az általános jellemzőket, a nárcisztikus mindig zseniális mások megalázásában, különösen szóban. Főképp, ha vélt vagy valós sérelmet szenved el. De mégis miért ilyen érzékenyek a sérelmekre? Itt jön a lényeg. A nárcisztikus csak látszólag elégedett önmagával, csak a felszínes kirakat szerint van telis-tele önbizalommal, illúzió, hogy az énképe makulátlan. Folyvást bizonyítania kell önmagának és környezetének, hogy fenntarthassa ezt a kialakított látszatot. Mindenhol ott akar lenni, minden ténykedését megmutatja, lejegyzi (a facebook épp erre a fajta össztársadalmi nárcizmusra építi fel működését). Elég megnéznünk Fairy személyes oldalát a fent nevezett közösségi portálon: utalások sokaságát találhatjuk meg arról, hogy mi mindennel foglalkozik még önjelölt zsenikénk, hol jelenik meg, hol olvashatjuk megnyilvánulásait. Saját blogjának is legtöbbször főszereplője, néha témája is. Minden teljesítmény lejegyezve (mikor mennyit futott, hol fotózott, mikor hova rejtett, stb.) olyan mérnöki pontossággal, mint ahogy a súlyos cukorbetegek jegyzik naponta többször pillanatnyi vércukorszintjüket; csakhogy amíg utóbbiak az életveszélyes hipoglikémia vagy hiperglikémia elkerülése végett teszik mindezt, addig Fairy a felé irányuló figyelem fenntartása érdekében.

A nárcisztikus személyiséghez vezető trauma lehet verbális, fizikai, vagy szexuális abúzus, elégtelen mennyiségű szeretet a szülőktől, iskolai zaklatás, egyéb megalázó esemény, események sorozata. Fairy esetében nem egy empátia nélküli, betegesen érzelemmentes emberről van szó, vélhetően éppen hogy túl sok volt az érzelem az életútja egy adott szakaszán, különösen a fájdalom, ezért a természetes belső fejlődése megtorpant. Illetve a traumák hatására az énképe szinte helyrehozhatatlanul „tönkrement”, folyamatosan fenn kell tartania a lufit a felsőbbrendűség képzetével, óriásinak mutatott önbizalommal és dicsekvéssel. Sajnálom, hogy ehhez épp a geocaching magyar játéktere biztosít termékeny táptalajt a gyenge kontroll és az elhibázott moderációs rendszer révén.


OFF: Egy kis kiigazítás Pogánypetikének a http://geocaching.hu/caches.geo?id=5320 oldalon tett logjához!

„Remélem, hogy görény pastrim és gyökér társai (már ha van neki) nem fogják ezt is ellopni…”

Remélem, tudod Petike, hogy én (Pastrim) egyedül dolgozom és tevékenységem kimerül cikkek írásában! A ládalopásokat (ha vannak egyáltalán ilyenek) a Tündérvadászok „csinálják”. A kettőnek pusztán annyi köze van egymáshoz, hogy gyakran írok a tevékenységükről (bár egyre szilárdabb meggyőződésem, hogy Fairy önmegvalósításának egyik elemét tisztelhetjük a Tündérvadászban). Persze sejtem, nem sok értelme volt mindezt leírni, hiszen a facebook bejegyzések szerint te is egyike vagy a masszív Fairy-nyalogatóknak, de úgy gondolom mások is olvassák majd mindezt és nem árt, ha megismerik a másik oldal véleményét is. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s